Lackfi János (1971-től él és virul) költő, író, műfordító, szerkesztő, ráadásul egyetemi docens. A felsorolás nem takar semmiféle elaprózódást: ha az ötből bármelyik négyet elhagynánk, a maradék eggyel is kiállhatna a világ elé: Tessék, eddig ezt hoztam össze! Ha mindehhez még szép családját is hozzágondoljuk, joggal merülhet föl az igény, hogy a helyszínen életvezetési tanácsadást is tartson. Hogy ezidáig hány vers-, próza-, dráma- és műfordításkötete etc. jelent meg, azt itt nem sorolom föl, a www.lackfi-janos.hu oldalon olvasható. Ugyanitt lapozhatjuk föl a legújabb írásokat, sőt, az utóbbi versesköteteket is. A privát honlapon minden fából van, hogy miért, azt majd a Váltó-áramban elmeséli. Ugyanitt fog fény derülni azokra az „érzékeny szálakra”, amelyek költészetét Kosztolányi Dezsőéhez kötik. Addig is egy emblematikus verse ebből a fajtából:
Lavina-dal
A boldog-szomorú Kosztolányi Dezsőnek,
Szakács Eszternek
Van faragókésem, mamuszom,
Van lefagyasztva csirkehusom,
Csepp piros almám, mind kukacos,
Méztől a szájam még ragacsos,
Gyöngy a boromban perdül ezer,
Hogyha beteg vagyok, van ki kezel,
Van fura kincsem, négy szöszi fej,
Négy puli-haj, négy száj lefetyel,
Van mohos, alvó pincefalam,
Magam-faragású fakanalam,
Nagy lufivá fújt bőrfocim is,
Bor, s ha akarnám, volna Guinness,
Van örömöm s még van közönyöm,
Istenem és hozzá imakönyv,
Reggelem, alkonyom, déli verőm,
Dupla személyes, nagy heverőm,
Van sose szívott, régi pipám,
Van kitörölni sanda csipám,
Tűz, lobogó, szeszt inni barát,
Partra hasalt bárkám s Ararát,
Zöld Skoda, mélyén hörg a motor,
Kertbe csörömpöl a hárfa (eol),
Van madaram, ha a fűre leszáll,
Van levegőm, csak enyém, ki-be jár,
Rímem, elég papirom, ceruzám,
Posta a ládám tölti kuszán,
Csöng telefon, keresik nevemet,
Elhavazó munkám betemet,
Tervem ezerszám, percnyi időm,
Tornacsukám és tollas-ütőm,
Van kavics, ásvány, van csigahéj,
Kenyér vacsorára: holdnyi karéj,
Farkasi étvágy, homéroszi kedv,
S van lyuk az ajtón, hol dühömet
Rúgva kitöltöttem: vicsorog,
Van szerelőnk is, a csap ha csorog,
Kell szemeteszsák: gyűl a szemét,
Hogyha növény hajt: kell a cserép,
Minden anyaghoz a láda, kosár,
Tégely, üveg, zsák, kanna dukál,
Kell ruha, hogyha a régi lukas,
Kell az akasztó, polc, a fogas,
Ház-dobozunkban ezer skatulya,
S mindben egy új: Matrjoska-baba.
Görget, amim van, görgetem én,
S forgok e vásár görgetegén:
Hord a tulajdon, mint lavina,
Mert csupa vant szül mind, ami van.