Szálinger Balázs
TURIZMUS
Ha elhagynám ezt a medencét,
aminek alján meggyűlt a szemét,
s megnézném, hogy szélfútta tájon
hogy gombolyítja életét
egy másik istenverte nép,
vinnék balsorsot mutatóba,
hogy szánjanak, az minekünk kell,
s fölszerelkeznék három vagy négy
emberiesség elleni bűnnel,
egy miatyánkom volna a bűnjel,
vinném nagy vitrinben az Istent,
fölfényezném hosszú szakállát,
vinnék hajlamot összefogásra,
s ahogy rendszereken kiabál át,
vinném nekik a bosszú világát,
megmutatnám, a szent hajlamból
hogy lesz ösztön a képmutatásra,
lennék építész, olyan, aki másnak
házat ígér, de a sírját ássa,
s föl se tűnik, hajszálra mása,
vélhetően nem bántanának,
nem ismernék a hozott istent,
s mást tudnának az emberiségről,
meg sem értenék bűneinket,
magunkat vágtuk körbe, amíg ment,
s kérdezném, hogy a költők náluk
hosszú tollaikat mire mérték,
mert nálunk csapzott elégiák
adják a versek jó fele részét,
mondanák, hogy náluk a szépség –
s látnám, amiből megformáltak,
más szellem alatt hogy pereg szét –
Azért nem voltam messze, messze,
mert ha elhagynám ezt a medencét,
könnyen lehet, hogy vissza se néznék.
Ezúton szeretnénk gratulálni Szálinger Balázs József Attila-díjának.
