HTML

Váltóáram

A Váltóáram irodalmi est-sorozat blogja. Interjúkkal, videókkal. Versekkel. Riportokkal.

Friss topikok

  • Lucsi5: Kedves Laura, nagyon tetszett a versed. Igazi múzsa vagy, és ez ritka. Szívesen olvasnám más vers... (2010.05.29. 10:28) Turai Laura Kaligráfiái

Linkblog

2010.02.09. 20:18 nyikolaj

Toroczkay András és Székely Szabolcs estjének 60 %-a, egyelőre

Február 1-én Toroczkay András és Székely Szabolcs voltak a vendégeink. A technika egyelőre kifogott rajtunk, a felvétel 40 %-a fennakadt az mp3 átalakítón. Ám hamarosan pótoljuk, és fenn lesz mindenestül.

 

Toroczkay András:

Prológ

 

A vakolat a mennyezeten

egy helyen mindig repedezett.

Fekete folyó volt messziről,

Fekete folyó, mely eltöről.

Mert közelebb jött, közeledett,

az év is közeledett vele,

mikor ráömlött nappalinkra,

elmosta legszebb napjainkat.

A fekete ár mindent sodort:

fényképpel teli kekszesdobozt,

halk nevetést, órakattogást,

Forma 1 előtti horkolást.

A tv-t, benne minden adást,

vitt veszekedést, káromkodást,

túlságosan zajos magányt,

szürke füstben ücsörgő anyát.

Koszos videónk reccsenését,

kazettákat, reluxarést és

Kovács papát, székével együtt,

a Rácz, meg a Tóth család sem jött

többé azóta sem. Nincs hova.

A folyó vitte a bútorokat,

székeket, ülőgarnitúrát,

dohányzó asztalt, lámpabúrát.

Falakról a festményeket és

Kovács mamát, a beszélgetést,

a Nyár utcai galambokat,

a kinyúlt árnyékú rokonokat.

Simogatást, az esti mesét,

kirándulást, szalonnasütést,

Táborokat, születésnapot,

apát, Balázst, már mindent lopott.

A porcelán étkészletet is.

Arcomat már nem tükrözheti

kávéskanál, bárszekrény üveg.

A múlt most elmosódott szöveg.

Mert közelebb jött, közeledett,

az év is közeledett vele.

Mikor ráömlött nappalinkra,

elmosta legszebb napjainkat.

 

Székely Szabolcs:


Napraforgó

 

Először az zavart, hogy itt nincs előszobánk.

Ki itt belép, belénk lép, ajtónk, ha nyitja ránk.

Ki itt belép, az egyből szoba-konyhánkba lép:

belátja kis lakásunk húsz négyzetméterét.

S aztán a fény hiánya. Mióta itt lakunk,

az utcafronton nincsen kilátni ablakunk,

a tátitányi garzon belső udvarra lát,

átszűri félhomálya az egy plusz fél szobát.

De hogyha szép idő van, úgy fél három felé,

kiállhatunk a gangra, albérletünk elé,

és egy kávéra gyújtunk, és nézünk fölfelé,

mert tudjuk, épp ilyenkor, úgy fél három felé

a napfény tükröződik egy felsőbb ablakon,

s a fényben megfürödni ez éppen alkalom,

mert épp ránk tükröződik, ha félórára csak,

egy hosszú mandinerben míg lassan elhalad

útjának félköríve, csak félórát talán,

hogy így tükrözze hozzánk égboltos ablakán

leendő sok lakásunk, ahol még más lakik,

megannyi hollevésünk visszhangos házait,

hová a többi házból tovább és így tovább,

egy tükrözésbe mossa az ablakok sorát

hol nincs is tükrözés már, és nincsen trükközés,

csak fény van és hiánya, a túl sok túl kevés,

vakító félhomálya áttetsző foltjain,

garay utca ötven, gangos némafilm.

 

 

 

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://valto-aram.blog.hu/api/trackback/id/tr661787747

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.