Február 1-én Toroczkay András és Székely Szabolcs voltak a vendégeink. A technika egyelőre kifogott rajtunk, a felvétel 40 %-a fennakadt az mp3 átalakítón. Ám hamarosan pótoljuk, és fenn lesz mindenestül.
Toroczkay András: Prológ A vakolat a mennyezeten egy helyen mindig repedezett. Fekete folyó volt messziről, Fekete folyó, mely eltöről. Mert közelebb jött, közeledett, az év is közeledett vele, mikor ráömlött nappalinkra, elmosta legszebb napjainkat. A fekete ár mindent sodort: fényképpel teli kekszesdobozt, halk nevetést, órakattogást, Forma 1 előtti horkolást. A tv-t, benne minden adást, vitt veszekedést, káromkodást, túlságosan zajos magányt, szürke füstben ücsörgő anyát. Koszos videónk reccsenését, kazettákat, reluxarést és Kovács papát, székével együtt, a Rácz, meg a Tóth család sem jött többé azóta sem. Nincs hova. A folyó vitte a bútorokat, székeket, ülőgarnitúrát, dohányzó asztalt, lámpabúrát. Falakról a festményeket és Kovács mamát, a beszélgetést, a Nyár utcai galambokat, a kinyúlt árnyékú rokonokat. Simogatást, az esti mesét, kirándulást, szalonnasütést, Táborokat, születésnapot, apát, Balázst, már mindent lopott. A porcelán étkészletet is. Arcomat már nem tükrözheti kávéskanál, bárszekrény üveg. A múlt most elmosódott szöveg. Mert közelebb jött, közeledett, az év is közeledett vele. Mikor ráömlött nappalinkra, elmosta legszebb napjainkat. |
Székely Szabolcs:
|
