HLI

Néha mintha kívülről nézné az (irodalmi) életet. Néha magaslatról, néha egy szórakozóhely mélyéről. Mindig olyan helyről, amely alkalmas arra, hogy megfigyeléseket tehessen. Kijelentéseket keres - képek hálózata között keresgél - ez adja versei tiszta sodrát.

és íme egy vers, ami a blogján is olvasható

Horváth László Imre

Bál után

Éhesen, a kékes-fekete
éjszaka, egyedül támolyogtál 
haza, kocsmabűz a ruhád,
bőröd cigarettafüst,
szemed helyett üres tekintet,
mozdulatlan, a test 
kis ideig magára marad
minden kilélegzés után.
Hányinger-idő, hullámzó óceán.
Ablakot nyit benned
egy-egy ilyen hajnal,
nézz át magadon, kudarcaidból 

végül is felépült a táj.

Pirkad megint. Magába zár
új nap, új placenta, úszni benne
aludj keveset amíg
eltörni kinőnek 

újra tagjaid.

Lackfi János és Horváth László Imre az évadzáró Váltó-áram est vendége- Június 21-én este fél nyolckor a Tabáni Terasz (Budapest Apród utca 10, az Erzsébet híd budai hídfőjénél) borospincéjében tartjuk a XI. Váltó-áram estet. Az alaklomra mindenkit szeretettel hívunk, s hűsítő fröccsökkel várunk.

Horváth László Imre a legújabb magyar költészet fenegyereke ma Könyvhéten jelent meg A bolondok városa című kötetével.

Lackfi János a kortárs magyar költészet egyik legismertebb, rendkívül sokoldalú alkotója.

Párosuk tökéletes záróköve lesz a tavaly júniusban indított sorozatunknak, amelyen a hónapok során vendégünk volt: Kemény István, Tóth Krisztina, Lator László, Babiczky Tibor, Ijjas Tamás, Szálinger Balázs, Acsai Roland és Acsai Varga Vera, Zirkuli Péter, Iancu Laura, Turai Laura, Székely Szabolcs, Toroczkay András.

Lackfi János és Horváth László Imre Június 21-én, este fél nyolctól a Tabáni Terasz (Apród utca 10.) boros pincéjében. Mindenkit szeretettel várunk.

Részletek hamarosan

Lackfi János (1971-től él és virul) költő, író, műfordító, szerkesztő, ráadásul egyetemi docens. A felsorolás nem takar semmiféle elaprózódást: ha az ötből bármelyik négyet elhagynánk, a maradék eggyel is kiállhatna a világ elé: Tessék, eddig ezt hoztam össze! Ha mindehhez még szép családját is hozzágondoljuk, joggal merülhet föl az igény, hogy a helyszínen életvezetési tanácsadást is tartson. Hogy ezidáig hány vers-, próza-, dráma- és műfordításkötete etc. jelent meg, azt itt nem sorolom föl, a www.lackfi-janos.hu oldalon olvasható. Ugyanitt lapozhatjuk föl a legújabb írásokat, sőt, az utóbbi versesköteteket is. A privát honlapon minden fából van, hogy miért, azt majd a Váltó-áramban elmeséli. Ugyanitt fog fény derülni azokra az „érzékeny szálakra”, amelyek költészetét Kosztolányi Dezsőéhez kötik. Addig is egy emblematikus verse ebből a fajtából:

Lavina-dal

A boldog-szomorú Kosztolányi Dezsőnek,
Szakács Eszternek

Van faragókésem, mamuszom,
Van lefagyasztva csirkehusom,
Csepp piros almám, mind kukacos,
Méztől a szájam még ragacsos,
Gyöngy a boromban perdül ezer,
Hogyha beteg vagyok, van ki kezel,
Van fura kincsem, négy szöszi fej,
Négy puli-haj, négy száj lefetyel,
Van mohos, alvó pincefalam,
Magam-faragású fakanalam,
Nagy lufivá fújt bőrfocim is,
Bor, s ha akarnám, volna Guinness,
Van örömöm s még van közönyöm,
Istenem és hozzá imakönyv,
Reggelem, alkonyom, déli verőm,
Dupla személyes, nagy heverőm,
Van sose szívott, régi pipám,
Van kitörölni sanda csipám,
Tűz, lobogó, szeszt inni barát,
Partra hasalt bárkám s Ararát,
Zöld Skoda, mélyén hörg a motor,
Kertbe csörömpöl a hárfa (eol),
Van madaram, ha a fűre leszáll,
Van levegőm, csak enyém, ki-be jár,
Rímem, elég papirom, ceruzám,
Posta a ládám tölti kuszán,
Csöng telefon, keresik nevemet,
Elhavazó munkám betemet,
Tervem ezerszám, percnyi időm,
Tornacsukám és tollas-ütőm,
Van kavics, ásvány, van csigahéj,
Kenyér vacsorára: holdnyi karéj,
Farkasi étvágy, homéroszi kedv,
S van lyuk az ajtón, hol dühömet
Rúgva kitöltöttem: vicsorog,
Van szerelőnk is, a csap ha csorog,
Kell szemeteszsák: gyűl a szemét,
Hogyha növény hajt: kell a cserép,
Minden anyaghoz a láda, kosár,
Tégely, üveg, zsák, kanna dukál,
Kell ruha, hogyha a régi lukas,
Kell az akasztó, polc, a fogas,
Ház-dobozunkban ezer skatulya,
S mindben egy új: Matrjoska-baba.
Görget, amim van, görgetem én,
S forgok e vásár görgetegén:
Hord a tulajdon, mint lavina,
Mert csupa vant szül mind, ami van.
 

Iancu Laura Magyarfaluban született, a csángó világba. Versei mellett rövid történeteket és meséket is ír. Ám foglalkoztatja világa néprajza, társadalmi szerkezete is. Magyarfalusi emlékek című könyve melyet Benedek Katalinnal közösen szerkeszetett 2005-ben jelent meg az MTA Néprajzi Kutatóintézet kiadásában.

Magyarfalusi emlékek

Magyarfalusi falunapok, 2009

Ezer kilóméteres híd Baranya és Moldva között

Iancu Laura blogja a Bárkán

Iancu Laura

otthon

fejem felett vagy még?
ostoba minden szó,
a tér elalélt, hová veszek?

a házunk falán reszketegen
meg-meg jelentél — ne tagadd!
agyaggerenda bordáidon
átsütött ég, átsütött nap!

az almafák alatt hagytál
hullott rám szirom, hullott hó
valamely falon bizton lógtál
ha más nem is: hullott dió

Iancu Laura a X. Váltó-áram est vendége, 2010. május 13. Tabáni Terasz, apród utca tíz (a 18-as villamos, valamint a 86-os busz vonalán az Erzsébet hídnál)

Varga Máté cikke Csángóföldi élményeiről

Turai Laura a Pázmány Péter Katolikus Egyetem doktori hallgatója. Finom szövetű, lebegő versei mellett tudományosan is foglalkozik az irodalommal, főként Pilinszky költészetével, s a francia irodalmi alkotásokkal. Ám nem csak a szövegek által kötődik a művészetekhez.

cikk: Rajzoló költőnő (baon.hu)

Turai Laura a X. Váltó-áram est vendége, 2010. május 13. Tabáni Terasz, apród utca tíz (a 18-as villamos, valamint a 86-os busz vonalán az Erzsébet hídnál)

Turai Laura

OLVADÁS

Nem hajó vagy. Olvadó jégtábla folyón

ne várd hát az újraindulást. A mostban

rostokolva áldott minden színed, ha hagyod, hogy a

szivacsszívű ég magába igya gyarló vágyaid.

S majd nem érzed a paradicsomba csapódó

csillagok szilánk-ütését, és hiába a

puha tollak végének bőrödbe iszkoló szigonya

hangtalan szárnyalás után.

Mert jön a nap és az egymást átszelő

folyók metszéspontján végre vízzé lazul

dermedt életed.

X. irodalmi estünk 2010. május 13-án csütörtökön, a Tabáni Terasz boros pincéjében

iancu Laura

Középfokú tanulmányait a csíkszeredai képzőművészeti középiskolában végezte. Budapesten óvodapedagógusként, majd teológus-hittanárként diplomázott. A BCE Századvég Politikai Iskolában politikai szakértőként, a Szegedi Tudományegyetemen néprajzosként végzett, jelenleg a Pécsi Tudományegyetem Néprajzi Tanszékén PHD hallgató. 2000-től jelennek meg szépírásai. 2006-tól a csíkszeredaiMoldvai Magyarság c. folyóirat budapesti szerkesztője, az Erdélyi Magyar Írók Ligájának és a Magyar Írószövetségnek a tagja.

Turai Laura

1983. augusztus 30-án született Kecskeméten. A helyi Kodály Iskolában érettségizett, majd a Pázmány Péter Katolikus Egyetem francia-magyar szakán diplomázott 2006-ban. Fél évig a nápolyi Istituto Orientale Egyetem ösztöndíjas hallgatója volt. Kalligráfiáit többek között a Pázmány Egyetemen, a kecskeméti Kortárs Galériában és a Petőfi Csarnokban állították ki. Verseit a Magyar Napló, a Bárka, a Magyar Múzsa közölte. A Használati utasítás című antológia szerzője. Jelenleg a PPKE-BTK Doktori iskolájának hallgatója.

György nap alkalmából emlékezzünk Bodnár György tanár úrra.

A képen Juhász Ferenccel beszélget (forrás: Littera.hu)

Hiányát hiába próbálnám leírni, jelenléte megmaradt. A csukott szemhéjak mögött felvillan a kép, ahogy ferdén ül zöld fotelében, szemben könyveivel és Kondor  Béla faragott ládájával az erkélyajtó beszűrődő oldalfényében és átadja magát az olvasásnak. Alakja az értelem szenvedélyes figyelme: mire végére ér már újjáépítette magában a szöveget. Majd a címadás ceremóniája következik: ünnepi, már-már szertelen kedvvel keresi a szavakat, amelyek összerántják, fogalommá emelik a könyvet.

Köszönjük mindenkinek, aki részt vett Zirkuli Péter estjén, hamarosan feltesszük az előadásról készült hanganyagot.

Közben készülünk a következő estre. Vendégeink lesznek: Turai Laura és Iancu Laura akiket megkértünk, hogy válasszanak egy-egy verset egymástól.

Iancu Laura:

otthon

Turai Laura:

Pogány ima

Csak egy szóval mondd és 

lehunyom szemem

a hallgatás lebegő  aranyfonalára

se nézek többet

s lámpafényben virágzó  arcodra

leoltom a lámpát 

Csak egy szóval mondd

és napsütésben rezgő 

árnyakba fogódzom

nem szívom többé 

haldokló sziluetted míg

csontjaimba fúlnak az estek 

Őszre kiáltom bánatom. 

Csak egy szóval mondd

s álmaimra pillangót eresztek 

(Kinn már fúj a szél)

Forró  asztráltestek – 

a hold ólomporába törni  

tudd hát: megremegtem –

de csak egyetlen szóval mondd...

és meggyógyul az én lelkem. 

Következő vendégünk Zirkuli Péter. A IX. Váltó-áram estet kivételesen pénteken, április 9-én tartjuk fél nyolctól a Tabáni Teraszon. Ízelítőként egy vers és képek.

Nyílnak a tétova termek

Nyílnak a tétova termek,
s bennük alakok átabotában,
súlyosan és külön-külön,
lépve egymáshoz is közelébb,
majd ismét távolodva
a foszlékony homályban,
mely mindent beborít,
akárha volna hajnal,
vagy esteli óra, szürkület,
mikor egy kapu ereszti őket szögletes
terekbe, és jöttüktől támad
néma kavargás,
s mint testnek részei
hogyha fájnak,
úgy érezni rendre valamennyit,
s úgy tapad rájuk
valahonnan a tekintetem,
és köztük téged kutat,
ki föl-fölbukkansz
a sürgés roppant halmazában.
Az udvari ablak csapódik,
lépcsőket jár a szél
nyomodban, egyre,
mindegyre messzebb.
Hűvös van;
nyílnak a termek idebenn,
tétován.

 

Szerencsés vletlen folytán Margócsy István épp most küldte el "talált tárgyait" a litera.hu-nak, s az egyik képen Zirkuli Péter is látható.

Zirkuli Péter Kemény Istvánnal beszélget az Örley-kör megalakuló vacsoráján 1985-ben, forrás: Litera.hu (A képen balról jobbra: Békés Pál, Szkárosi Endre, Margócsy István, Mészöly Miklós)

és 2009-ben (a fenti képet maga a szerző küldte)

Szálinger Balázs

TURIZMUS

Ha elhagynám ezt a medencét,
aminek alján meggyűlt a szemét,
s megnézném, hogy szélfútta tájon
hogy gombolyítja életét

egy másik istenverte nép,

vinnék balsorsot mutatóba,
hogy szánjanak, az minekünk kell,
s fölszerelkeznék három vagy négy
emberiesség elleni bűnnel,

egy miatyánkom volna a bűnjel,

vinném nagy vitrinben az Istent,
fölfényezném hosszú szakállát,
vinnék hajlamot összefogásra,
s ahogy rendszereken kiabál át,

vinném nekik a bosszú világát,

megmutatnám, a szent hajlamból
hogy lesz ösztön a képmutatásra,
lennék építész, olyan, aki másnak
házat ígér, de a sírját ássa,

s föl se tűnik, hajszálra mása,

vélhetően nem bántanának,
nem ismernék a hozott istent,
s mást tudnának az emberiségről,
meg sem értenék bűneinket,

magunkat vágtuk körbe, amíg ment,

s kérdezném, hogy a költők náluk
hosszú tollaikat mire mérték,
mert nálunk csapzott elégiák
adják a versek jó fele részét,

mondanák, hogy náluk a szépség –

s látnám, amiből megformáltak,
más szellem alatt hogy pereg szét –
Azért nem voltam messze, messze,
mert ha elhagynám ezt a medencét,

könnyen lehet, hogy vissza se néznék.

Ezúton szeretnénk gratulálni Szálinger Balázs József Attila-díjának.

Kemény István 2006-os Élőbeszéd című kötetéből olvassa fel Megcsalt Űrhajós című versét első estünkön  2009 júniusában. Az esten a költő részleteket olvasott első nagyregényéből a Kedves Ismeretlenből. A környék erőteljes zajai sajnos behallatszanak a felvételbe, ám úgy gondoltuk így is érdekes lehet.

Acsai Varga Vera Shining field (fénylő tisztás) című képe 2009 októberében finnországi tárlatán volt látható. Acsai Rolandtól ez alkalommal egy régi, első kötetbeli versét közöljük. A többit már személyesen, hétfő este!

Acsai Roland:

Vízöntő

Ismerkedjünk online! Néhány szép írást válogattunk a világhálóról Acsai Rolandtól/ról. A legutóbbi kötet viszont, lévén egyúttal képzőművészeti alkotás, csak papír alapon ismerhető meg igazán. Találkozunk a Teraszon!

Bárka-beli újévi merengés csodálkozó akvarell kíséretében:

Ő viszont tud egy rövidebb utat: (a harmadiknak ez az első megjelenése. Köszönjük!)

Február 1-én Toroczkay András és Székely Szabolcs voltak a vendégeink. A technika egyelőre kifogott rajtunk, a felvétel 40 %-a fennakadt az mp3 átalakítón. Ám hamarosan pótoljuk, és fenn lesz mindenestül.

2009 december 7-én Ijjas Tamás volt a Váltó-áram ( www.valto-aram.blog.hu ) vendége a Tabáni Terasz vendéglőben. A videón épp Saját Romok című versét olvassa fel.

 Saját romok

Itt megint ásnak, egészen a rothadásig,
nincsen kiút Rómából, minden ide
vezet. A régészlány csupa szem
és csupa üreg, torkomig nyúl,
odáig vagyok érte, idáig vagyok
vele. Olyan régi a kút, mondja,
szinte hallja az ember az
ezer éve belehulltak sikolyát.
Nem szeretem, ami itt van,
mutat bal oldalára, mintha
valami méhek, a mellkasára
teszem a kezem, és nekem sajog.

Ezt álmodtam, mesélem másnap
Petrának, Balázsnak a régészlányt,
a férfi keze a nő hasán, a gyermek
most úgy rugdalja a méhet,
mint lovát a menekülő. Szandra
felöltözött, nyit rá az idillre Örs,
mehetünk. Csak nekem nincs párom,
kopogtat bent egy régészkalapács,
a fiúk egy harkályt próbálnak
lekapni, de a kép nem sikerül,
Szandra minden résbe benyúl,
mintha aranyat keresne, örök
ifjúságot, vagy csak egy csontot.

Aztán belenyúl a szobalány
a szemüregembe, végigsikálja
a látás előterét, arca a tegnapi
régészé, de ő csak takarít,
mélyebbre nem ás, emelgeti a
porszívócsövet, Hannibálra
gondolok, ahogy lengeti ezt
az elefántormányt, én vagyok
besózva most, nem a porig alázott
város, nem az otthonom. A nő
borostyánkőben őrzi mozdulatait,
himbál nyakában a lánc, a
szememben a hártyásszárnyúak,
int, eltakarodhatok.

Itt minden görbe, csak maga
nyílegyenes, nézik Örs tenyerét,
Petrának császárt ígér az asszony,
késeket, amik kimetszik a kislányt,
Petra mosolyog, fiú lesz, tudom,
hogy fiú, magának semmi újat nem
hozok a napvilágra, mondja,
és átöleli Balázst, Szandrára tollak
fognak hullni, vándormadarakról
a tollak, engem nem felejtett el,
kiált utánunk, rám csak emlékezik.
Aztán Caravaggiot nézünk, Szent
Pál megtérését, mire a Piazzára érünk,
a fény őrhelyét átveszi a vakság,
mint egy búvárharang, süllyed egyre
mélyebbre a város, körülöttünk
szirének, tritonok. Nyomunkban
egy emléktrágya árus, hárman
fiúk legalábbis így neveztük el,
a Spanyol lépcső alján veszek
tőle láncot, ha állandóan
hordom, szabad lesz a szívem.
Mutasd csak, Örs kikapja kezemből,
milyen ordenáré láncszemek, kecskedrazsé,
komolyan mondom, kecskedrazsé.

A harmadik álom mélyén csak
az iszap, a régészlánynak, akárhova
nyúlok, nincsen teste, csupa gödör és
csupa cserép, mint a Forumon a romok,
olyan ez a szeretkezés. Otthon a kádat
sikálják így, a vízkövet marják
ecettel, egyre tisztább, hol a helyem,
szidolozzák a kilincseket, legyenek
frissek az ujjnyomaim. Így ébredek.

Még fél napunk van a város szívében,
érmeket dobunk háttal a kútnak, jobb
kézzel kell a ball váll fölött, tipikus
turisták, röhögünk magunkon, mintha
a város emlékezne ránk. Lassan
beköszönt március idusa, készülődik
Caesar, és készülődnek a kések.
A reptéren zaj van, otthon nemzeti
ünnep, így hasítunk az égbe,
így vágja ki a megtérés a hasunkba
varrt köveket, vagy csak az afrikot?
Nem vesszük észre, hogy már nem is
beszélünk, ez már a császárkor, nemzeti
dal, nyakunkon lánc van ? fejedelmi
többes, úgy leszünk szabadok, ha magunkra
nem, mint egy főre, gondolunk. A cukrot
körbe adjuk, ne szédüljünk bele, ahogy
az úti céltól végleg elemelkedünk. Ásunk
csak, egyre magasabbra ásunk, és mégis
mindig ugyanide lyukadunk ki: búcsúból
épült az örök város, mit akarunk saját
romjaimra porcukrot hinteni. 

Beszélgetés Ijjas Tamással by miq-1

Lator László leggyakoribb szavait szedtük össze, 1997-es kötete alapján. (Lator László összes versei 1946–1996, Európa, Budapest, 1997.)

Tóth Krisztina Hosszúalvó című verse először a Holmi folyóiratban (Holmi 21. évf. 10. szám 2009.) jelent meg. A Váltó-áram harmadik estjén 2009. szeptember 6-án maga a költő olvasta fel a városmajori Majorkában.

A vers a Váltó-áram második estjén július 18-án hangzott el a Majorka Kávézóban.

Babiczky Tibor

Hajnali rész


Felriadtam tegnap éjszaka. Talán
repülőgép zaja volt, talán a pokol
nyílt meg álmaimban nem tudom.
Nem zavarta szívem negyven cigaretta.
Csak húsz talán. S mind szőke lights volt.


Felültem az ágyban te aludtál s hirtelen
nem ismertem a házam. És csak
hallgattam, ahogyan kusza szívdobogásom
elvegyül egy másik, egy valódi álom
szuszogó hangjaival.


És akkor már tudtam, hogy nem pokol és nem
repülőgép, tudtam, hogy egyszerűen csak
hazaértem legbelül és megriasztott
ez az ismeretlen és régóta várt érkezés,
hogy nekem most már csak így,
a közeledben, csak így van otthonom.

Babiczky Tibor 

1980-ban született Székesfehérváron. Első verseskötete 1999-ben jelent meg (Istenek vagytok), második 2001-ben (Felvezető kör), a legutóbbi 2007-ben Levegővétel címmel.